Red Fox Comics Group®

Kalózregény: Az ismeretlen kontinens

 

kaland, akció
Zene:... 

 

 

I. FEJEZET

 

Cádiz, Spanyolország – 1750

Cádiz a fényes kikötőváros Délnyugat-Spanyolország szívében. Számos jómódú kereskedő és hajós tölti itt mindennapjait. Most azonban más szúrhatná a szemét egy átlag embernek. A spanyol rendfenntartás két embere vonszol egy megbilincselt, középkorú férfit. Vajon ki lehet? Egy bűnöző? Vagy talán egy kalóz? A kalózok tengeri bűnözők, legalábbis az átlagemberek így tudják. Ám arról kevesen tudnak, hogy a kalózoknak valójában milyen nagy kincs a becsület. A férfit egy sötét épülethez vonszolják és belökik az ajtón, majd az épületben, egy félhomályos szobában hozzábilincselik egy székhez, ezután visszaállnak az ajtóhoz. A félhomályból egy magas sötét hajú férfi lép ki és rátámaszkodik az asztalra, amely a lebilincselt kalóz előtt áll.
- John Crossby, a hírhedt kalózkapitány – kezdi.

- Örvendek – válaszol Crossby gúnyosan.

- Mit kereshet egy magafajta kalóz itt Espanola szívében?

- Attól függ! Ki maga? – kérdez vissza kissé szemtelenül a kalóz.

- A nevem Teodoro Shanchez. Feladatom van a számára Senior.

- Örülök, de nem hiszem, hogy engem keres.

- Óh, dehogynem! Ön kitűnő kalóz és jól ismeri a tengereket – mondja Shanchez és elkezd járkálni a szobában.

- Ez még mindig szép és jó, de még mindig kétlem, hogy rólam van szó – akadékoskodik Crossby.

- VI. Ferdinand uralkodónk megbízott, hogy keressem fel a legjobb hajóst, aki neki merne vágni egy hatalmas utazásnak. A legutóbbi teljesítményei után úgy gondolom ön az, aki érdemes lenne erre a feladatra – magyarázza a jó kiállású Shanchez.

- Hogy lehet az, hogy a magafajta előkelő uraság megbízik egy magamfajta erkölcstelen kalózban? – vág vissza Crossby.

- Nem bíznék meg magában, ha lenne csak egy olyan őrült, aki vállalná a feladatot.

- És nekem ebben mi az üzlet?

- Ha sikerrel jár, beírhatja a saját nevét és a mi Birodalmunkat a történelembe és elég jól meg is fizetnénk – ajánlkozik Shanchez.

- És ha nem vállalom? – kérdi még mindig kissé fölényeskedve John.

- Akkor átadjuk magát a briteknek.

Crossby mélyen elgondolkodik, majd ezt kérdi:

- Mit kellene tennem?

Shanchez int az őröknek, hogy vegyék le Crossbyról a bilincset, majd újra a témára tér:

- Ismerte ön Colombót? – érdeklődik.

- A fickó, aki felfedezte az Új Világot? Ki ne ismerné? – válaszol John.

- Tudja Senior, nem sokkal ezelőtt a Dél-Afrikai tartományunk tengereinél a tengerészeink találtak egy svéd halászhajót sodródni a sekély víz felé. A fedélzeten mindenki meghalt, egy embert kivéve.

- Na és? – kérdi értetlenkedve John.

- Ez a fickó beszámolt nekünk, hogy látott egy helyet… egy … fagyos helyet. – mondja ki kissé bizonytalanul Shanchez.

- Ez bizarr…  - vágja rá John.

- Sajnos meghalt, mielőtt többet megtudtunk volna tőle. A svédek leálltak az ügyről szerintük halandzsa, de Ferdinand királyunk szentül hiszi, hogy a hír igaz.

- Ez rendkívül izgalmas történet, de még mindig nem tudom, hogy nekem mi szerepem ebben.

- Hát nem érti? Van egy hely az ismert világ végén túl, ahol összeérnek a tengerek. Egy új kontinens, melyet jég borít. – magyarázza Shanchez.

John kissé habozik, majd megszólal:

- Hát persze! És hogyan lehetséges az, hogy eddig kalóz létemre sohasem hallottam erről? – kérdi.

- Mert eddig még nem látta senki. Aki felfedezi, beírja magát a történelembe, ahogyan annak idején Colombo. Szükségünk van arra a helyre, hogy a Birodalmunk újra neves és fenséges legyen.

- Így már sejtem mit kér tőlem, de inkább a brit király haragja, mint éhenhalni egy ismeretlen expedíción. – utasítja vissza az ajánlatot John.

- Szóval megtántorodik? A híres John Crossby, az atlanti vizek réme megijed egy kis kalandtól? Azt hiszem félreismertem önt. Nem is olyan dicső kalóz, mint amilyennek elmondták.

John elgondolkodik. Feltörnek az emlékei, a régi legénysége, a hajója, a mód, ahogyan elvesztette mindezt.

- És miképpen akarja véghezvinni az expedíciót? – kérdi.

- Kap egy hajót és legénységet. A Castro López és a fedélzetén válogatott embereim várják önt. – válaszol Shanchez.

- Óh. Ez nagyon kedves, de nem szívesen hajózom katonákkal. – akadékoskodik John.

- Félre ne értsen Senior, de nem szívesen ereszteném útnak koronánk zászlaja alatt ellenőrzés nélkül.

- Akkor csupán annyit engedjen meg, hogy a legénység felét én álljam.

Shanchez lehajtja a fejét és összehúzza a szemöldökét, majd megszólal:
- És honnan kíván embereket toborozni? – kérdi.

- A régi hajóm legénysége együtt van. Csak értesíteni kell őket. – válaszol John.

- És hol vannak?

- Londonban….

Shanchez gondolataiba merül, majd kilép az ajtón. Crossby szó nélkül követi. És elindulnak Cádiz kikötői felé. 

 

 

II. FEJEZET

 

 

Cádiz kikötője tele van mindennel, ami kell. Kantinok, boltok, és egyéb üzletek sora várja a tengerészeket itt. A rakodóparton egy köpenyes hosszú fekete göndör hajú férfi áll. Teodoro Shanchez. A spanyol korona védelmezője. Az ember, aki annak idején nagyon fiatal gyerekként élte meg a spanyol örökösödési háborúkat. Sok mindent látott és átélt. Ahogy ott áll a rakparton, a szemébe erősen belesüt a napfény, de őt ez nem igazán zavarja. Egy jó kiállású és ugyanakkor lassú léptű férfi lépked oda hozzá. A spanyol haditengerészet tiszti egyenruháját viseli, valószínűleg kapitány valamelyik hajón.

 - Üdvözlöm Sr. Shanchez! – szólal meg.

 - Bienvenida, tengernagy! – üdvözli Shanchez még mindig a tengert bámulva.

 - A Castro López készen áll az expedícióra, ahogyan kérte. – folytatja a férfi.

 - Nagyszerű! – fordul felé Shanchez elégedett arccal.

 - Hallottam, hogy John Crossby lesz a kapitányunk az expedíción. Biztos jó ötlet egy kalózra bízni ezt a feladatot? – kérdi értetlenül a férfi.

 - Nehogy azt gondolja, hogy bízok benne! És azt is tudom, hogy ő sem bízik bennünk. Valamit elhallgat. Készül valamire. Látom rajta. Jó eséllyel kihasználja, hogy mi kihasználjuk. – válaszol Shanchez.

 - Ha nem bízik benne, akkor miért pont ő?

 - Mert elég őrült ahhoz, hogy belevágjon.

 A férfi kicsit habozik, majd Shanchezre szegezi a tekintetét:

 - Ne vegye tolakodásnak Senior, de én vállalnám.

- Ez az út rengeteg tapasztalatot igényel. Sok veszélyes kalóz úszkál azokon a vizeken. Sok borzalom van arrafelé. Egy kalóznak több tapasztalata van ebben, mint magának! – válaszol Shanchez.

A férfi lesüti a fejét és összehúzza a szemöldökét. A felettese egy gazembert többre becsül, mint őt. Egy tiszt a spanyol korona szolgálatában egy kalózkapitány utasításait kell, hogy elviselje. Ráadásul az út nagyon veszélyes. Nem biztos, hogy túlélik. Vajon ilyen halál lenne a sorsa? Shanchez elindul a Castro López fedélzete felé, a tiszt követi őt. A Castro López sok mindent megélt már. Számtalanszor hadakozott a britekkel, a hollandokkal és meggyűlt a baja rettegett kalózokkal is. A hátsó fedélzetén és a főárbocon ott lobog a Spanyol Birodalom zászlója. Ékköve ez a hajó a Birodalomnak és a spanyol népnek. Nem véletlen, hogy ezt választották az expedícióra. Shanchez felsétál a fedélzetre és a kormánynál ügyködő Crossbyhoz lép.
- Felkészült az útra? – kérdi.

 Crossby némán bámul a cádizi kikötőre. 

- Ő itt Ricardo García tengernagy! Ő lesz a társparancsnoka az expedíción. – mondja Shanchez, miközben a tisztre mutat.

 - Mondja csak, a haditengerészetük mióta alkalmaz töketleneket? – kérdi gúnyosan Crossby.

 García összeráncolja a homlokát, és ökölbe szorítja a kezeit. Ha nem lenne ott Sanchez, már megütötte volta a pimasz kalózt. Crossby látja rajta az idegességet, és széles mosoly kerekedik az arcán.

 - Hogyan akarja Londonból kihozni a legénységét? – kérdi Sanchez.

 - Nem hiszem, hogy ott engem szívesen látnak. Másképp kell megoldani. – válaszol a kalóz.

 - Jól van. Magam megyek Londonba és megkeresem őket. De ha a fáradozásom hiábavaló, vagy az áltatott legénysége csapnivaló emberekből áll, garantálom, hogy megfizeti az árát.

- Remek…

- Szóval… hol kezdjem? 

- A Hell Queen… London legelvetemültebb kocsmája.

-Szóval Hell Queen… - válaszol Sanchez, majd sarkon fordul és lesiet a hajóról. García követi, miközben Crossby-val összeér a tekintetük egy pillanatra. 

- Senior! Számomra nagyon gyanús ez a Crossby. Túl hamar beleegyezett ebbe az egészbe.

 - Ön szerint én nem látom tisztán a helyzetet. Át akar minket verni. De higgye el tudom mit csinálok. Ja és tengernagy… holnap kihajózok. – válaszol Sanchez. 

- Értem uram. – szól García, majd megáll és végignézi, ahogy a nap cikázó sugarai közt Teodoro Sanchez határozott léptekkel végigsétál Cádiz kikötőjén és a város felé veszi az irányt…

 

 

III. FEJEZET

 

A TÖRTÉNET FOLYTATÁSA BIZONYTALAN!